Az egykori Szent Vendel-ház jelenleg sváb tájház, szobáiban a festett vagy éppen különleges technikával készült bútorok a sváb népművészetet és a régi zsámbéki életet, jelképvilágot idézik.

A konyhában látható a legrégebbi zsámbéki bútordarab, egy igen régi technikával - túró és mész keverékéből készült úgynevezett kazeinnel - festett konyhaszekrény, melynek elejét négy, a tulipán, a rózsa és szegfű motívumaiból álló életfa díszíti. A konyhában látható tatai kerámiák a zsámbéki régi háztartásokban igen elterjedtek voltak.

A szobába vezető ajtó kovácsoltvas sarokpántján gránátalma díszítés található, mely a termékenység egyik jelképe. A berendezés legjelentősebb darabja az 1874-es évszámot viselő szekrény, melynek festése sok jellemzőjében a Fekete-erdő vidékéről Zsámbékra települt németek hagyományait őrzi.

A környék leghíresebb állattenyésztője-állattartója, Melchior Keller építtette 1740 körül. A pásztorok védőszentjét, Szent Vendelt ábrázoló dombormű díszíti a homlokzatot.

Helytörténeti kiállítás várja az érdeklődőket, melyben festett, német parasztbútorok gyűjteménye látható. Magyarország egyik legidősebb és legértékesebb tájháza, a szentendrei Skanzen igényt tartott rá. Műemlék. 

Forrás: zsambek.hu

Galériás fa harangtorony fiatornyokkal. a templomi harang elhelyezésére szolgáló egyszerű oszlop, gerendaszerkezet, amelyet legfeljebb az időjárás viszontagságai ellen vedőtetőkkel látnak el, amelyek oltalmazzák magukat a harangokat, a harangok felfüggesztő mozgató mechanizmusát, valamint a tartószerkezetet és alapozását. A haranglábak a falusi épületekkel közel azonos magasságúak, vagy azoknál csak valamivel magasabbak. Gyakran magánosak, de gyakran egy-egy templom vagy szakrális célokra is igénybe vett épület, pl. iskola szomszédságában áll. A harangláb alkalmazásának nagy múltja van. Erre utalhat az a tény, hogy a középkori országterület több pontján fordult elő községnévként. A köznapi és irodalmi szóhasználat a harangláb fogalmát összekeveri a → fatorony, → harangtorony fogalmakkal. Helyesebb a település épületeivel azonos magasságú, megfigyelőhelyként nem alkalmazott harangállványzatokat haranglábnak nevezni.

A szalafő-pityerszeri szabadtéri néprajzi múzeum az Őrségbe látogató turisták egyik legfontosabb célállomása. Egy, az eredeti helyükön megőrzött házakból álló, domb tetejére épített szer (laza szerkezetű, eredetileg egyetlen család által lakott, kerítést nem ismerő házcsoport). Itt az 1700-as évekre jellemző állapotában tanulmányozható a régi Őrségre jellemző szabad beépítési forma és a boronákból (fagerendákból) épített kerített ház. Azt megelőzően a házak kevesebb helyiségből álltak (eredetileg egyosztatúak voltak), később viszont áttértek a téglaépítésre és a cserépfedésre (ilyen későbbi "kódisállásos" téglaházakat lehet látni pl. Veleméren, de az Őrségben másutt is). A néhány házból álló szer gyönyörű tájban áll, amely a testet és a lelket egyaránt felüdíti. Pityerszernek ma már nincsenek lakói, a környező dombokon azonban, ahol a szerek fejlődése nem állt meg, továbbra is élnek az őrállók utódai. A szer boltjában, amelyet a környékbeli kézművesek tartanak fenn, figyelemreméltó őrségi kerámiákat és más tárgyakat vásárolhat a látogató.

Forrás: pityeszer.tar.hu 

Az 1891-ben alapított Skanzen Stockholm első számú látnivalója. Mintegy 150 Svédország több részéről odaszállított házzal és gazdasági épülettel várja látogatóit. A létesítményben állatkert valamint "Mini Skanzen" is található és nyáron több koncertnek is otthont ad.

A szerző ottjártakor felkereste a világ első tudatosan létrehozott, egy helyben felépített szabadtéri néprajzi gyűjteményét (falumúzeumát). Az "élő" múzeumban rengeteg, főleg paraszti építmény található (parasztházak, malmok, egyházi épületek, gazdasági objektumok). Egy-egy helyszínen népművészeti viseletben éppen szorgoskodnak a lányok, asszonyok. Itt-ott háziállatok is bővítik a látnivalók sorát. Az épületek legtöbbje a szerszámokat, régi használati eszközöket és a régi skandináv kultúra tárgyait is bemutatta.

Érdekes volt látni az építési technikákat, az anyagok változatos felhasználásának lehetőségét. Zömmel fából készültek a kiállított népi építészeti alkotások.

Magyarországtól eltérően - a skanzen területéről egyedi látvány volt az öböl, ahol hatalmas óceánjáró hajók követték egymást.

Forrás: stockholm-svedorszag.com 

BZ: A népi műemlék a falu közepén, egy domb tetején található, a "toronyban egy harang lakik".
A harangláb faszerkezete talpakra lett felépítve, itt a lefedését zsindely helyett, náddal oldották meg.
Bővebb leírást olvashatunk e műemlékről Sisa Béla - a fatornyokat, haranglábakat részletesen
feldolgozó könyvében.
 

1393-ban Pankaz alakban említik először. 1428-ban és 1451-ben szintén Pankaz néven szerepel írott forrásokban.

Vályi András szerint "PANKÁSZ. Magyar falu Vas Vármegyében, földes Ura Gróf Batthyáni Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Nagy Rákoshoz nem meszsze, mellynek filiája, földgye sovány, erdeje, legelője elég van, kereskedésre is módgya lévén, második osztálybéli."

Fényes Elek szerint "Pankász, magyar falu, Vas vmegyében, ut. p. Zala-Lövő, 238 ref., 50 kath. lak. Birja gr. Batthyáni, s m"

Vas vármegye 1898-ban kiadott monográfiájában "Pankasz ősnemes őrségi község, 90 házzal és 470 legnagyobb részben ev. ref. vallású, magyar lakossal. Postája Őri-Szt.-Péter, távírója Körmend. A község határában téglagyár van. Földesurai a Batthyány grófok voltak."

Határában áll a Dunántúl legrégibb, legszebb szoknyás haranglábja, 1755-ből. Fából ácsolt, jellegzetes őrségi építmény. A népi műemlék a falu közepén, egy domb tetején található, a "toronyban egy harang lakik".
A harangláb faszerkezete talpakra lett felépítve, itt a lefedését zsindely helyett, náddal oldották meg.
Bővebb leírást olvashatunk e műemlékről Sisa Béla - a fatornyokat, haranglábakat részletesen
feldolgozó könyvében. A lefedést a szoknyás harangláb esetén zsindely és nád biztosítja. Sajnos az odafigyelés hiánya miatt romlik az építmény állapota.

Forrás: wikipédia.hu