Pannonhalma város Győr-Moson-Sopron megyében, a Pannonhalmi kistérségben található. Neve 1965-ig Győrszentmárton volt. Pannonhalmán gyakran csak a Pannonhalmi Bencés Főapátságot értik.

Az eredeti neve: Győrszentmárton ősidők óta lakott hely, némely történetíró szerint Civitas Pannónia nevű római város helyén állt. Az első település a 10.–11. században itt álló fejedelmi udvarház és annak Pándzsa-völgyi birtoka volt. A szállás, majd a falu kialakulása a bencések 996-os itteni megjelenésével, a királyi alapítású kolostor felépítésével veszi kezdetét. Albeus mester IV. Béla hiteles összeírója, akit a király Szent Márton monostor birtokainak összeírásával bízott meg, 1240 körül említi a falut e néven. A tatárjárás után a falu ismét benépesült. 1334-ben Róbert Károly a pannonhalmi apátot megerősíti az alsoki vásárjogában. A 14.–15. század az első nagy felvirágzás ideje. Néhány szomszédos, életképtelenné lett birtok, szállás vagy falu csatlakozásával, illetve beolvasztásával megnőtt a határ, felduzzadt a lakosság és megjelent a szántóvető népesség, vele a telkes, sőt a majoros gazdálkodás is. Részben önállósult Felsok (a mai Váralja), de piac- és vásártere közös Alsokéval. A település a falu (villa) rangjára emelkedett, s a helységnek ekkor már volt temploma (1338) és plébániaja, mely nevét a bazilika védőszentjéről kapta.

A 17. század elején a törökök elpusztították a települést, de 1689-ben Rummer Márton főapát újra telepítette. A török hódítás után gyorsan, de felemás módon teremtődtek újjá a társadalmi és a gazdasági kapcsolatok. A lélekszám rohamosan megnőtt, sok lett a belföldi bevándorló és a külhonból telepített német és szláv népesség. A visszatelepült apátság nagy építkezésekbe kezd (major, magtár, számvevőségi épület). Megerősödnek a céhek, szélesebb körű lett az iskoláztatás. Fejlődik a civil városrészt irányító közigazgatási szervezet. (A részek: Város, Váralja, Hegy.) A mezőváros neve részben még Alsok, de inkább már Győri Szentmárton néven említik. A fejlődés további korlátjai a település közepét elfoglaló vár körüli földek, melyek apátsági birtokok. A gazdák egy része a szélekre szorul.

A kapitalizálódó 19. században a céhek megszűntével kialakul a mezőváros kisipara és kereskedelmi hálózata. Középipar is létesült: malmok, téglagyár, szeszfőzde. Győrszentmárton ekkor már járási székhely volt. A főszolgabíróság, körjegyzőség és az uraság számvevősége létrehozta a tisztviselői kart. Körök, egyletek alakultak, óvodák és iskolák szerveződtek, illetve épültek. A lakosság létszáma 1900-ra eléri a háromezer főt. A millennium évében megindul a vasúti közlekedés.

A mozgalmas 20. század történelmére csak utalásszerűen kell emlékezni. A 19. századi örökváltság után megindult a földek elaprózódása. 1945-ben megtörtént a földosztás. Ezzel megszűnt a cselédség, s a falu is szabadon terjeszkedhetett. Az 1950-es járásrendezés során megszűnta Pannonhalmi járás, a vidék járási székhelye Győr lett. Pannonhalma 1970-ben nagyközségi rangot kapott. Az államosítással leépült az ipar és a kereskedelem, a téeszesítéssel a paraszti magángazdálkodás. A lakosság be- és elköltözése miatt változik a lakosság összetétele. Kialakul a Győrbe bejárók széles rétege. Nagy számban épülnek új családi házak, új utcák, közintézmények. Kibővül az egészségügyi ellátás. Egy időre eltűnnek a nagy vagyoni különbségek.

A település az apátsággal közös Pannonhalma nevet viseli 1965 óta. 1990-ben új politikai rend váltja fel a régit. A 90-es évek közepére lezajlik a kárpótlás és a szövetkezetbe vont részarány-tulajdonok visszaadása, a tulajdonviszonyok rendezése. A több mint 4000 lakosú település a Sokoró-térség egyik központja. A városka 1970 óta a legnépesebb ezen a vidéken. Lakossága 1980 óta kissé csökkent, azonban népessége 1949-től napjainkig több mint 10%-kal megnőtt. Demográfiai mutatói nem a legkedvezőbbek. Kevés az élve születések aránya, ezért szaporulata negatív. Különösen az 1980 és 1990-es évek között erős elvándorlás jellemezte, mely 1990 után kisebb mértékűvé vált.
 

Forrás: wikipédia