5525 kép 222 galériában Magyar English

Bemutatkozás

B a g y i n s z k i Z o l t á n
( 1954. kos ) vagyok, Magyarországon Gyula városában élek.
Életutam: Budapest, Kazincbarcika, Galgaguta, Miskolc, Balatonlelle, Eberswalde (Németország) Gyula és egyre többet a Kárpát-medence régiói.
Meghatározó volt életem során a földrajz, a történelem, az építészet és az utazás szeretete - az emberi közösségekkel való kapcsolat.
Ennek alapján, Szegeden tanári, népművelői, majd kulturális menedzseri oklevelet szereztem.
Jelenleg a Városházán- a közművelődés területén dolgozom, szabadidőmben közreműködök a BZorg Stúdió munkájában.

A folytatáshoz kattints ide


Világörökségeink

A világörökségi helyszínek olyan kulturális vagy természeti szempontból egyedinek számító értékek, melyet az UNESCO keretén belül működő Világörökségi Bizottság (World Heritage Committee) az általa igazgatott Világörökség Programba felterjesztett.

A folytatáshoz kattints ide


Népi építészet

A folytatáshoz kattints ide


Fotók

Világörökségeink a Kárpát-Medencében


A kategória összes albumához

-------------------------------

Gyula városa


A kategória összes albumához

-------------------------------

1000 éves Magyarország


A kategória összes albumához

-------------------------------

A nagyvilágról


A kategória összes albumához

-------------------------------

Táj és természet


A kategória összes albumához

-------------------------------

Népi építészet


A kategória összes albumához

-------------------------------

Egyéb képek


A kategória összes albumához

-------------------------------

Pécs - Zsolnay Múzeum

2010-06-17 12:50:14 | Bagyinszki Zoltán fotográfus

28 kép

Pécs - Zsolnay Múzeum Pécs - Zsolnay Múzeum Pécs - Zsolnay Múzeum
Pécs - Zsolnay Múzeum Pécs - Zsolnay Múzeum Pécs - Zsolnay Múzeum
Pécs - Zsolnay Múzeum Pécs - Zsolnay Múzeum Pécs - Zsolnay Múzeum
Pécs - Zsolnay Múzeum Pécs - Zsolnay Múzeum Pécs - Zsolnay Múzeum
Pécs - Zsolnay Múzeum Pécs - Zsolnay Múzeum Pécs - Zsolnay Múzeum
Pécs - Zsolnay Múzeum Pécs - Zsolnay Múzeum Pécs - Zsolnay Múzeum
Pécs - Zsolnay Múzeum Pécs - Zsolnay Múzeum Pécs - Zsolnay Múzeum
Pécs - Zsolnay Múzeum Pécs - Zsolnay Múzeum Pécs - Zsolnay Múzeum
Pécs - Zsolnay Múzeum Pécs - Zsolnay Múzeum Pécs - Zsolnay Múzeum
Pécs - Zsolnay Múzeum

A képekre kattintva nagyobb méretben is megtekinthetőek


A Zsolnay Múzeum Pécsett a Káptalan u. 2-ben található állandó kiállítás, mely egyben a Janus Pannonius Múzeum része. A kiállításon a gyár díszművei láthatók kronológiai sorrendben, ezen belül stílusirányzatok, tervezők szerinti csoportosításban. A kiállítás része az 1990-ben megnyílt Zsolnay-emlékszoba, amely a Zsolnay család bútorait, berendezési és dísztárgyait, valamint a családtagokról készült festményeket, rajzokat és fényképfelvételeket mutatja be.

A Janus Pannonius Múzeum gyűjteményét a pécsi Városi Múzeum Zsolnay kollekciója alapozta meg, amely történeti áttekintést ad a díszmű gyártásról, és amely 1907- ben Zsolnay Miklós ajándékaként került a gyűjteménybe. A Zsolnay család 1928-ban múzeumot alapított Zsolnay Vilmos születésének 100. évfordulója alkalmából. Ezt a több ezer darabot számláló gyári kollekciót 1948-ban a család tanulmányi gyűjteményével együtt államosították és 1951-től vettk fel a Janus Pannonius Múzeum leltárába. Építészeti kerámiák és tervrajzok, a díszművekhez készült kiviteli tervek és a gyár működésével kapcsolatos dokumentumok, oklevelek kerültek a múzeum gyűjteményébe személyes vonatkozású fotókkal, levelekkel együtt.

A gyárat 1853-ban alapította Zsolnay Miklós pécsi kereskedő, Ignác fia számára. Az akkor még pár emberrel működő kis manufaktúrát 1865-ben vette át Zsolnay Vilmos, aki a kezdeti években a technológia fejlesztésével és anyagkísérletekkel foglalkozott. Első sikerét az 1873-as bécsi világkiállításon érte el. Az 1878-as párizsi világkiállítás hozta meg Zsolnay Vilmos számára a nemzetközi sikert. Az ott bemutatott találmányával, a magastüzű mázzal díszített porcelánfajansszal elnyerte a kiállítás aranyérmét és a francia kormánytól becsületrendjét.

A 19. század utolsó harmadában a díszkerámiák a historizmus jegyében születtek. A különböző történeti stílusformák, kultúrák, technológiák megismerése és felhasználása fontos szerepet játszott az iparművészet fogalmának kialakulásában és a művészi igényű tárgytervezésben. A „Pannónia” stílusú díszedények a bronzkori mészbetétes régészeti leletek után készültek.

A „verde antique” díszedények zöld mázukról kapták nevüket, szintén az 1870-es évek jellegzetes gyártmányai. Ezekben az években Zsolnay Vilmos maga is tervezett. A Degenfeld grófnő számára készült kobalt rajzos készlet minden bizonnyal az ő munkája. 1875-től leányai, Teréz és Júlia is részt vettek a tervező munkában. Autodidaktaként kezdték, de nagyon gyorsan jutottak el a művészi szintű iparművészeti munkához. Teréz népi motívumokat és az „úri hímzés” motívumait dolgozta fel, Júlia orientalista stílusban tervezett. Előszeretettel nyúlt az izniki (oszmán-török) és a japán formavilághoz. A lengyel születésű Sikorski Tádé, Zsolnay Júlia férje 1883-tól állt a gyár szolgálatában, nevéhez számos művészi értékű terv fűződik.

Zsolnay Vilmos az 1890-es években kísérletezte ki Wartha Vince és Petrik Lajos kísérleti eredményei alapján sajátos redukált lüszter technikáját, az ún. eozint. Az eozin technikát az 1896-os Országos Millenniumi Kiállításon mutatták be. Az eozin technika inspirálta a gyárban az új stílus, a szecesszió kibontakozását. Fiatal iparművészek, Apáti Abt Sándor, Darilek Henrik, Hidassy Pillo Sándor, Mack Lajos, Nikelszky Géza tervei alapján készültek az önálló plasztikai értékű, gyakran szimbolikus jelentésű díszkerámiák. Zsolnay Vilmos 1900-ban bekövetkezett halálakor a gyár vezetését fia, Zsolnay Miklós vette át. Az 1910 körüli években egyszerűsödtek a díszműáruk formái és technikai kivitele is, előtérbe került a kisplasztikák gyártása.

A gyár virágkorának az I. világháború vetett véget. A trianoni békeszerződést követően elvesztették piacaik és nyersanyaglelőhelyeik túlnyomó részét. A két világháború között főként máz alatt festett porcelánfigurák, díszedények gyártásával foglalkoztak, de az 1920-as évek közepén felújították az eozin technikát is, bár egyszerűbb formában.

A gyár gazdasági alapjait az 1890-es évek végétől az építészeti kerámia, kályhacsempe és burkolólap, ipari porcelán, később a szaniter áruk gyártása biztosította. A Zsolnay gyárat 1948-ban államosították. Ma is működik Zsolnay Porcelánmanufaktura Rt., illetve Zsolnay Porcelángyár Rt. néven.

Forrás: wikipédia